Amikor elfogy az erőd, Isten még mindig tart

Gondolatok Ézsaiás 40,28–31 alapján

Van az a fáradtság, amit egyetlen éjszaka alatt nem pihensz ki. Reggel felkelsz, elindulsz, teszed, amit kell, mégis úgy érzed, mintha belül már napok óta cipelnél valami láthatatlan terhet. Kívülről talán minden rendben van. A napi teendők mennek, a beszélgetések lezajlanak, a megszokott körök lefutnak. Belül mégis egyre nehezebb minden.

Sokan élnek így hosszú ideig. Az életük kívülről nem omlik össze látványosan. Inkább csendes kifáradásban telnek a napjaik. Az ember próbál erős maradni, próbálja összeszedni magát, és abban reménykedik, hogy ez majd elmúlik. Közben egyre több mindenhez nincs ereje. A test is elfárad idővel. A szív is elfárad közben.

Ézsaiás könyvében van egy szakasz, amely ilyen állapotban különösen közel tud jönni az emberhez. Istenről ezt mondja:

„Örökkévaló Isten az Úr… nem fárad el és nem lankad meg” (Ézsaiás 40,28, RÚF).

Ebben a néhány versben valami nagyon fontos tárul fel. Te is elfáradhatsz közben. Isten ereje nem fogy el. Te meginoghatsz. Ő akkor is változatlan marad. Te eljuthatsz oda, hogy már nem tudod, miből lesz erőd a következő naphoz. Nála nincs ilyen határ.

Amikor már nem bírod tovább

Az ember sokáig képes húzni magát. Tud menni megszokásból, kötelességből, dacból, sőt néha büszkeségből is. Előfordul, hogy még akkor is tovább erőlteti magát, amikor belül már rég elfogyott. A mai élet ezt még könnyebbé teszi. Kávé, zaj, képernyő, teendőlista, újabb elfoglaltság. Sok mindennel el lehet fedni, hogy valójában mennyire kiürült belül az ember.

A kifáradás sokféle formában jelenik meg. Van, aki ingerlékennyé válik. Van, aki közömbössé lesz. Van, aki sokat beszél, hogy ne kelljen szembenéznie a csenddel. Más inkább visszahúzódik, és már ahhoz sincs ereje, hogy elmondja, mi van benne. Közös bennük, hogy a saját erejük már nem elég.

A Biblia itt meglepően őszinte. A fáradtság minden embert elérhet. Még az ifjak is elfáradnak, és a legjobb erőben lévők is meginoghatnak. Ez azért fontos, mert leveszi rólunk a szégyent. Az elfáradás nem tesz értéktelenné. Az elfáradás azt mutatja, hogy ember vagy.

Érdemes megkérdezned magadtól: meddig akarod még egyedül cipelni azt, ami már rég túl nehéz neked?

Isten nem úgy fárad, mint mi

Amikor az ember belefárad az életbe, könnyen elkezdi azt gondolni, hogy Isten távol van, közömbös, vagy már nem figyel rá. Ézsaiás éppen ezt a téves gondolatot bontja le. Azt mondja, hogy az Úr örökkévaló, ő a föld határainak teremtője, és nem fárad el.

Ez több, mint egy szép vallásos mondat. Azt jelenti, hogy Isten figyelme nem fogy el. Az ő türelme megmarad. Az ember türelme sokszor elfogy. Az ő ereje teljes marad. Nála nincs esti kimerülés. Nála nincs olyan pillanat, amikor azt lehetne mondani: most már késő, most már túl sok voltál, most már semmi nem maradt számodra.

Az emberi kapcsolatokban sokszor megtapasztaljuk a határokat. Valaki egy ideig meghallgat, aztán elfárad. Valaki szeretne segíteni, de ő is kimerül. Valaki jelen van egy darabig, aztán eltűnik. Isten egészen másként hordoz. Az ő szeretete és megtartó ereje nincs úgy korlátok közé szorítva, mint a miénk.

Ezért van remény ott is, ahol már magadban nem látsz tartalékot. Nem benned születik meg hirtelen valami új erő. Van valaki, aki nálad nagyobb, és rá lehet támaszkodni.

Gondold végig őszintén: amikor elfáradsz, kitől várod valójában a megtartást?

Mit jelent várni az Úrra?

A szakasz legismertebb része talán ez: akik az Úrban reménykednek, új erőre kapnak. Más fordítás szerint: akik várnak az Úrra. Ez a várás élő odafordulás Istenhez. Az ember ilyenkor tőle vár segítséget, vezetést és erőt a következő napokra.

A bizalom itt nagyon fontos. A hit élő odafordulás Istenhez, amikor már nem akarsz tovább csak magadra támaszkodni. A megtérés azt jelenti, hogy az ember irányt vált, és Isten felé fordul a maga útjai helyett. Ez valódi belső fordulat. Azt jelenti: nem akarok tovább egyedül élni, egyedül küzdeni, egyedül keresni a kiutat.

Sokszor ez a várás nagyon egyszerűen kezdődik. Egy őszinte imádsággal. Egy mondattal, amely egyszerű. Egy mondattal, amely igaz. Egy csendes beismeréssel, hogy elfáradtál. Egy pillanattal, amikor már nem menekülsz tovább a zajba, hanem hagyod, hogy Isten szava elérjen.

Isten új ereje sokszor csendesen érkezik. A terhek nem tűnnek el rögtön, de az ember mégis hordozhatóbbnak érzi őket. Néha úgy érkezik az erő, hogy egyben maradsz. Megtartott leszel a nehézségek között is. Néha úgy, hogy kapsz világosságot a következő naphoz. Néha úgy, hogy lecsendesedik benned valami. Néha úgy, hogy végre mersz segítséget kérni, terheket letenni, és igazat mondani magadról.

Kérdezd meg magadtól csendben: valóban Istentől várod a segítséget, vagy még mindig csak újabb tartalékokat keresel magadban?

Az új erő megtartó kegyelem

Ézsaiás képei erősek: szárnyra kelnek, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el. Ezeket könnyű félreérteni. Ezek a képek nem állandó emberi diadalról szólnak. Aki Istenhez tartozik, az is átél gyengeséget, könnyeket és küzdelmet.

Isten ereje sokszor abban mutatkozik meg, hogy az ember nem adja fel. Megy tovább, pedig korábban már rég összerogyott volna. Hordoz sebeket, de nincs egyedül bennük. Fáradt marad sokszor az ember. A reménysége mégsem alszik ki. Küzd, és közben megtartják.

A kegyelem azt jelenti, hogy Isten lehajol az emberhez. Az ember ezt nem tudja kiérdemelni. Mégis valódi segítséget, bocsánatot és új lehetőségeket kap tőle a folytatáshoz. A bűnbocsánat azt jelenti, hogy Isten Jézus Krisztusért eltörli az ember bűnét, vagyis mindazt a rosszat és lázadást, amellyel elszakadt tőle. Ez azért fontos, mert nemcsak a fáradtságunkkal van baj. Sokszor rossz forrásokból próbálunk élni. Magunkból, emberekből, élvezetekből, menekülésekből, bizonyításból.

Jézus Krisztusban Isten erőt ígér. Jézus Krisztusban új kapcsolatot is ad önmagával. Ott kezd igazán változni az ember élete, amikor már nem csak túlélni akar. Elindul hazafelé, Istenhez. Ebből a kapcsolatból jön az a megtartó erő, amely sokszor csendben munkálkodik. Mégis teljesen valóságos.

Nézz most magadba becsülettel: te csak túlélni próbálsz, vagy kész vagy Istenhez fordulni?

A jó hír az, hogy Isten nem csupán az erőseket várja. Azokat is hívja, akik már összeszedték magukat. Azokat is hívja, akik kimerültek, szétszórtak, megterheltek, és már maguk sem tudják, hogyan tovább. Ő akkor is közel marad, amikor te már alig bírod. Nem hagy magadra a legnehezebb ponton sem. Éppen ott tud a legmélyebben megszólítani, ahol végre kiderül: nélküle nem megy.

Ezért van remény a te fáradtságodban is. Isten él, lát, és nem fárad el. Ő ma is tud új erőt adni. Ő ma is tud felemelni. Ő ma is tud hazahívni magához. És amikor hozzá fordulsz, nem üres kézzel maradsz. Nála valódi irgalom van, valódi bocsánat, és valódi újrakezdés.

Ha úgy érzed, hogy itt kezd világosabbá válni számodra, hogyan lehet másképp élni, és szeretnél többet megtudni arról, hogyan élhetsz győzelmesen a mindennapokban, látogass el a Győzelem Útja blogra: https://gyozelemutja.hu