Bevezetés

Ezt a hitvallást azért írom le, hogy világos legyen, mi vezet, és miben állok. Nem dísznek szánom, hanem olyan belső iránynak, amelyhez újra és újra visszatérek a gondolataimban, a szavaimban és a cselekedeteimben. Most egyedül élek a hitben, nincs körülöttem gyülekezet a hétköznapokban. Mégis hiszem, hogy Isten vezetése így is valóságos, és a hűség akkor is fontos, amikor ezt más nem látja.

„A te igéd lámpás a lábam előtt, világosság ösvényemnek.” Zsoltárok 119,105 (RÚF)

A Biblia a mércém

A Bibliát Isten szavának tartom, és ehhez szeretném igazítani a gondolataimat. Amikor bizonytalan vagyok, az ige segít különbséget tenni érzés és igazság között. Amikor erősnek érzem magam, óv attól, hogy elbízzam magam. Amikor elfáradok, emlékeztet arra, mi az a jó és hűséges dolog, amit ma megtehetek. Arra törekszem, hogy naponta keressem, mit mutat nekem az Úr a valós helyzeteimben.

„Minden Írás Istentől ihletett, és hasznos…” 2Timóteus 3,16 (RÚF)

Hiszek az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben

Hiszek a mindenható Istenben, aki teremtett, fenntart, és célja van az életemmel. Hiszek Jézus Krisztusban, aki megmutatta, milyen az Atyához hűséges élet. Hiszek a Szentlélekben, vagyis Isten jelenlévő Lelkében, aki belül figyelmeztet, bátorít, vezet, és erőt ad a jóhoz. Hiszem, hogy Isten nemcsak a különleges pillanatokban van jelen, hanem a hétköznapok csendes, rejtett részeiben is.

„…amennyiben Isten Szelleme vezérel titeket…” Róma 8,14 (RÚF)

Jézus Krisztus valóságos emberként győzött

Hiszem, hogy Jézus Krisztus a Szentlélektől fogantatott, szűz Máriától született, meghalt, eltemették, és harmadnap feltámadt. Valóságos kísértéseket hordozott el, ezért az ő győzelme számomra sem távoli dolog. Amikor kísértés ér, nem kell úgy néznem magamra, mint akinek nincs reménye. Jézus végig az Atya akaratához ragaszkodott, és ez nekem is bátorítás. Hiszem, hogy Isten segítségével én is megállhatok.

„…hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben…” Zsidók 4,15 (RÚF)

A tudatos bűn feletti győzelem útja

A bűnbocsánat azt jelenti számomra, hogy Isten Krisztusért valóban elengedi a bűnt, és nem annak terhében akar tartani. A megtérés pedig irányváltás: elfordulok attól az úttól, amelyben a saját akaratom vezetett, és Isten akaratát kezdem keresni. Nem akarok úgy élni, mintha a bűnbocsánat után minden maradhatna a régi. Hiszem, hogy a harc sokszor belül kezdődik, a gondolatokban, a vágyakban, a belső engedményekben, és azt is hiszem, hogy Isten ebben nem hagy magamra.

„…ne uralkodjék a bűn…” Róma 6,12 (RÚF)

Megszentelődés és az isteni természet keresése

Isten nemcsak megbocsát, hanem át is formál. A megszentelődés azt jelenti, hogy egyre inkább kivezet a régi életből, és közelebb von ahhoz az élethez, amely neki kedves. Ez nem egyik napról a másikra történik, hanem útközben, sok helyzeten át. A változás belül kezdődik, és onnan hat arra, hogyan szólok, hogyan nézek másokra, hogyan reagálok, és hogyan élek. Szeretnék engedni annak a világosságnak, amit Istentől kapok, akár apró dolgokban is.

„…részeseivé legyetek az isteni természetnek…” 2Péter 1,4 (RÚF)

Keresztség és úrvacsora a gyakorlati hitben

A keresztséget engedelmességi tettnek tartom, és annak nyilvános jelének, hogy új életet akarok élni. Az úrvacsora önvizsgálatra hív, és újra emlékeztet arra, mit tett értem Krisztus. Arra is emlékeztet, hogy a megváltás nem elmélet, hanem olyan valóság, amely a mindennapi életemet is érinti. Ezért ezek a szent jelek számomra nem üres formák, hanem a gyakorlati hitemhez tartoznak.

„…ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” 1Korinthus 11,24 (RÚF)

Egyedül is Krisztus testéhez tartozom

Hiszem, hogy a gyülekezet Krisztus teste, és Krisztus a feje. Azt is hiszem, hogy Isten össze tud kapcsolni olyan hívőkkel, akik ugyanarra a tiszta útra vágynak, akkor is, ha távol vannak egymástól. Az egyedül töltött időszak próbája lehet annak, mennyire akarok valóban az Úrhoz tartozni. Mégis reménység számomra, hogy a rejtett hűség sem vész el Isten előtt.

„Ti pedig Krisztus teste vagytok…” 1Korinthus 12,27 (RÚF)

Befejezés

Ezt vallom: Isten előtt tiszta szívvel akarok élni, és a kapott világosság szerint akarok járni. Nem hiszem, hogy mindig erős vagyok, de hiszem, hogy Isten hűséges. Nem magamban bízom, hanem Krisztusban, aki nemcsak utat mutat, hanem meg is tart azon. Ezért a reménységem benne van, és tőle várom, hogy napról napra formáljon, erősítsen, és hűségben megőrizzen.

Ha úgy érzed, hogy itt kezd világosabbá válni számodra, hogyan lehet másképp élni, és szeretnél többet megtudni arról, hogyan élhetsz győzelmesen a mindennapokban, látogass el a Győzelem Útja blogra: https://gyozelemutja.hu

„Legyetek az igének cselekvői…” Jakab 1,22 (RÚF)